Rózsaszín Felhő
Minden nap egy rejtély, egy újabb tanulság.
Ezernyi hazugság, álom vagy valóság?
Rózsaszín felhő, mint égből a mennykő.
Ellágyult szívem, többé már nem kő.
Ablakból figyelsz rám, az életem a drámám.
Jöhetne egy szökőár, egy gyilkos hullám!
A világ hátat fordít, az arcodba ordít.
Aljasan csonkít, a gyógyszer nem tompít.
Ugyanaz a történet, más közegben.
Vészkiáltás egy fakó tömegben.
Valaki segítsen, ne keresztre feszítsen.
A mártírsebeken végre könnyítsen.
Könnyes oldalak, melyek tüzet gyújtanak.
Felemészt a tűz, a támasztófalak leomlanak.
Mint egy hangjegy az elmében, a káosz tervében.
Sorban állva a halálnak kórtermében.
Lelkem bizonytalan, mint egy világtalan.
Keresem a fényt, de a puzzle megoldatlan.
Lábamon béklyó, egy rab vagyok a cellában.
Élni nem jó, hiába úszol a dellában.
Tövis nélkül nincs rózsa, jutott egy kis morzsa.
Szívem eső átmossa, ellepi a rozsda.
Nem nevetsz rám, nem látom a szemed.
A selymes arcod, a puha kezed.
Az utcák, hol együtt nevettünk.
Hol megszűntünk létezni, s bánatunk feledtük.
Éreztem, milyen boldognak lenni.
Szívből cselekedni, kezemet köréd tenni.
A csókok emléke, bombázzák lelkemet.
Robbanó gránátként zúzzák szét testemet.
Mikor a szív lángra lobban, ritmusra dobban.
Tehetsz akármit, a fájdalomtól felrobban.
A nehéz időkben küldök egy angyalt.
Hogy egészségesen megtekinthesd a hajnalt.
Hogy piros legyen arcod, éles legyen kardod.
S a világgal szemben megnyerhesd a harcod.
(Pádár Martin)
Elhervadt rózsaszín szerelem...
Minden suttogott szó selymében
Lapul érzéseim tükre,
Bár vörös rózsánk elhervadt,
S rég viharfelhő szürke.
Minden csattanó csók csillanásában
Várakozik a remény.
Bár rózsaszín ruhánk szétfoszlott,
S rég felváltotta a fehér.
Minden íratlan ígéret illatában
Éledezni vágyna a kétely,
Bár a szerelem valóságos volt,
S mégis rég nem érzem.
(Klemensz Geotgina)
Rózsaszín vattacukor
Magamba szerettelek édességes mézes,
vágy-puttonyomban van már földi jó,
amit könny-neszelte szemérem-érmes ménes
szánkocsiján húz nyolc agancsos ló.
Csillagcsillár alatt szellőtáncot járva,
csilingelő dallam bontja szárnyait,
amin Neked viszem ajándékba zárva
piros-masnis szívem szelíd álmait.
Tentebaba-tente altatódal este
olyan fényesen ég, csurran malmain,
őrölt gyömbér szemre, hó-pillehab verte
ringatóba szedi varázs-láncait.
Eper-ízes teste széjjelkenegetve
keringető halmán dúsan felragyog,
angyali mosollyal pálcikára tekert
vattacukor-úton nyelved andalog.
(Tasnádi Györgyi)